Mit tudhatott Orbán Viktor múltjáról a rendszereken át szolgáló titkosszolga?

Újabb részlet a készülő könyvemből, amely az orosz titkosszolgálatok magyarországi tevékenységét, és az Orbán-kormány Kreml-barát fordulatának okait tárja fel.

Nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy Orbán Viktor jelentett a Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnökségének. Ahogy azt sem tudom, hogy az erre utaló, időről időre fel-felbukkanó iratok valódiak-e. Azt azonban sikerült rekonstruálni, hogy aki ilyen iratok birtokában volt, az ütőkártyaként tudta használni őket, és az első Orbán-kormány idején vissza tudta velük zsarolni magát a katonai titkosszolgálat élére. Vlagyimir Putyin szentpétervári körének egyik FSZB-s tagja pedig azt állította egy magyar barátjának: ugyanezek az iratok Moszkvában is megvannak. Orbán Viktor azonban az évtizedek során mindig következetesen tagadta, hogy az őt célzó beszervezési kísérletek sikerrel jártak volna.

„Mert mi nem vagyunk olyan gecik, mint maguk”

2002. június 25-én a parlamentben a Fidesz fiatal politikusai „Stop D–209” feliratú fehér egyenpólóban tiltakozó performanszt tartottak Medgyessy Péter ellen.¹ A Magyar Nemzet nem sokkal korábban hozta nyilvánosságra, hogy Magyarország frissen megválasztott szocialista miniszterelnöke a III/II-es Csoportfőnökség, vagyis a rendszerváltás előtti kémelhárítás szigorúan titkos (szt) tisztje volt.

A Fidesz még nagyban igyekezett kilábalni az április választási vereségéből, a D-209-es ügy ezért épp kapóra jött számukra. Természetesen azonnal kampányt indítottak az Orbán Viktort legyőző Medgyessy lemondatásáért. Csakhogy egy újságíró annyira felháborodott a fideszesek akcióján, hogy eldöntötte: tanácsért fordul egy régi ismerőséhez.

Ő nem más volt, mint Stefán Géza vezérőrnagy, a rendszerváltás utáni magyar történelem legbefolyásosabb, és egyben legrejtélyesebb titkosszolgálati vezetője.

A találkozóra a Gellért-hegyen, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) erődítményszerű központjában kerül sor, Stefán irodájában. A dörzsölt titkosszolga szokásához híven végig bömböltette a rádiót a beszélgetés alatt, miközben hümmögve szívta egymás után a cigarettákat. Végighallgatta az újságíró panaszát, átbeszélték a közéleti történéseket, majd azzal búcsúzott tőle: hamarosan keresni fogja.

– Másnap üzent, hogy keressem fel ismét az irodájában. Ekkor elővett egy mappából három régi állambiztonsági iratot, három egykori besúgó kartonját és beszervezési dokumentumait. Az iratokat nem vihettem el, de Géza megengedte, hogy kijegyzeteljem belőlük a fontosabb információkat. Gyorsan leírtam a neveket, ügynökneveket, születési adatokat, és hogy kit hogyan és mikor szerveztek be – idézte fel a jelenetet az újságíró.²

Mindhárom személy, akikről Stefán állambiztonsági iratokat mutatott barátjának, közeli rokonai voltak egy fiatal fideszes politikusnak, aki maga is kivette a részét a Medgyessy Péter lemondatásáért indított kampányból.

Mivel pontosan tudta, hogy a politikus gyakori vendége a Margitsziget északi részén található Termál Szállónak, az újságíró egy alkalommal úgy időzítette a látogatását, hogy biztosan összefussanak. A szocreál stílusú, a magyar politikai-gazdasági elit és a Budapesten élő oroszok által egyaránt kedvelt hotel már önmagában is egy külön, zárt világ. Az uszodatérben idős, elhízott férfiak lebegtek némán a kellemesen melegvízben, a szaunából halk sziszegéssel áramlott ki a forróság. Az újságíró a megfelelő alkalomra várt, amikor senki más nincs hallótávolságban.

Végül, amikor a férfiöltözőben kettesben maradtak, az újságíró egyszerűen odalépett a fideszes politikushoz, és felsorolta neki a Stefántól kapott három nevet. Felsorolta továbbá a születési adataikat, ügynökneveiket, és azt is gyorsan eldarálta, hogy kit hogyan szervezett be a szocialista állambiztonság. A fideszes politikus döbbenten hallgatta végig a monológot, majd az alábbi, rövid párbeszéd játszódott le:

– Ezt most nyilvánosságra fogja hozni? – kérdezte riadtan a fideszes politikus.

– Nem, mert mi nem vagyunk olyan gecik, mint maguk – vágta rá az újságíró.

A fiatal fideszes rögtön megértette: országos politikai karrierjének könnyen vége lehet, ha a nyilvánosság tudomást szerez rokonai múltjáról. Hiszen épp azokban a hetekben történt valami nagyon hasonló Pokorni Zoltánnal, a Fidesz akkori elnökével és frakcióvezetőjével.

2002. július 1-jén, pár héttel a D-209-ügy kirobbanása után Meruk József MSZP-közeli újságíró egy tévéműsorban azt állította: egy vezető ellenzéki politikus apja besúgóként működött együtt a III/III-as Csoportfőnökséggel. Bár a besúgót nem nevezte meg, nyilvánosságra hozta az ügynöknevét, illetve több személyes információt is elárult róla. Pokorni – aki a választási vereség után vette át a Fidesz irányítását és épp a Medgyessy lemondatásáért indított kampányt vezette – minderről egy újságcikkből értesül.

Saját elmondása szerint ekkor rögtön felhívta apját, aki bevallotta neki, hogy valóban róla van szó. Nem sokkal később Pokorni Zoltán sajtótájékoztatót tartott, ahol könnyekkel küszködve jelentette be lemondását. Arról beszélt, hogy nem tudná úgy folytatni munkáját, ha közben folyton átkiabálnak a parlamenti patkó túloldalról, hogy „kérdezd apád, ő is ott volt”. Pokorni országos politikai karrierje ezzel véget is ért.³

Meruk József, a Pokorni-ügyet elindító újságíró néhány éve elhunyt, vele már nem tudtam beszélni. Megkeresésemre az egykori munkatársai ellentmondásosan nyilatkoztak arról, vajon ő is Stefán Gézától juthatott-e hozzá a kompromittáló információkhoz. Az a fiatal fideszes politikus viszont, akit a férfiöltözőben szembesítettek a Stefántól megszerzett információkkal, sajtóarchívumok alapján 2002 derekától már nem forszírozta annyira a D-209-es ügyet, ilyen megszólalásait ugyanis alig találni.

A Fidesz politikusai hiába próbálták az MSZP-kormányra és vezetőjére olvasni pártállami múltjukat, igen hamar a saját kárukon kellett megtanulniuk: a valódi ütőkártyák nem náluk vannak. Az ügynökmúlt elmismásolásával, az aktanyilvánosság elszabotálásával a rendszerváltó erők végleg kiszolgáltatták magukat az 1989 előtti világ olyan figuráinak, mint Stefán Géza.

„Senkinek sem lenne előnyös, ha a nevek kikerülnének”

1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén az akkor 26 éves Orbán Viktor egyetlen beszéddel országos ismertségre tett szert. Loboncos hajjal, borostás arccal, sötét zakóban, fehér ingben, nyakkendő nélkül állt a tömeg előtt. Az ott elmondott szónoklata alapozta meg későbbi politikai karrierjét és máig gondosan ápolt önképét: a szabadságharcosét, aki a kommunista rendszerrel mindig is élesen és kérlelhetetlenül szemben állt.

„Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni” – mondta Orbán a hatalmas tömeg előtt, és igaza volt.

Abban legalábbis biztosan, hogy a pártállam nem változik meg magától. Hiszen az állambiztonság gépezete ezen a napon is ugyanúgy működött, mint a megelőző évtizedekben bármikor. Az ünneplő tömegben több száz rendőr, III/III-as titkosrendőr és még náluk is több besúgó vegyült el. A megelőző hetekben az újratemetés előkészületeit – és előkészítőit – szoros figyelem kísérte, ezek a jelentések pedig Stefán Géza asztalán landoltak. Ez volt tehát az a legkésőbbi pillanat, amikor Orbán Viktornak óhatatlanul Stefán célkeresztjébe kellett kerülnie.

Stefán neve ekkor még szinte teljesen ismeretlen volt a nyilvánosságban. A szocializmus utolsó éveiben még csak a katonai elhárítás, vagyis a Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnökségének egyik középvezetője volt a sok közül, ám néhány hónappal az Orbán-beszéd előtt átkerült a Budapesti Rendőr-főkapitányságra, mégpedig a főkapitány állambiztonsági helyettesének.⁴

„[Ő] felelt az összes rendszerváltással kapcsolatos tömegdemonstráció zökkenőmentes lebonyolításáért. Amint azt a rendelkezésre álló dokumentumok is bizonyítják, rendkívül kiterjedt hálózati eszközeit professzionálisan tudta mozgatni az összes ellenzéki szervezetben” – írja Ungváry Krisztián történész a Stefán Gézáról készült, még nem publikált életrajzában.⁵

Titkosítás alól azóta feloldott dokumentumok alapján az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) volt főigazgatója így rekonstruálta Stefán szerepét az Nagy Imre újratemetés állambiztonsági megfigyelésében: „A BRFK állambiztonsági helyettese, Stefán Géza ezredes által készített vagy jóváhagyott utasításokban – és azok kiegészítéseiben – úgy gyarapodott a temetés napján szolgálatba állítandók köre és létszáma, ahogy az ominózus dátum közeledett. [...] Stefán szinte a teljes BRFK-t mozgósította, beleértve a bűnügyi nyomozókat, majd egy külön kiegészítésben 650 főnyi közbiztonsági állományt és a közlekedésrendészet 250 fős garnitúráját is. [...] [Egy] Stefán Géza által jóváhagyott másik – fővárosi hatókörű – június elsejei intézkedési terv ugyancsak több mint félszáz – hálózati néven sorolt – ügynök szolgálati aktivizálását írta elő”.⁶

Stefán Géza 1942-ben született Mezőnyárádon, szegény földműves családban.⁷ Miskolcon kohász-technikusi végzettséget szerzett, ipari vállalatoknál dolgozott. Sorkatonai szolgálata után hivatásos katonatiszt lett, majd 1965-ben a katonai elhárításhoz került. Gyors karriert futott be: 1969-től 1984-ig a katonai elhárítás egyik kulcsfontosságú részlegét, a III/IV-2-c alosztályt vezette. Ungváry kutatása szerint Stefán részlege foglalkozott többek között a nyugati menekülttáborok, a Moszkvában, Leningrádban, Kijevben és Varsóban tanuló magyar ösztöndíjasok elhárításával, de a „keleti és harmadik országban zajló magyar beruházások kolóniavédelmével (pl. orenburgi gázvezeték, líbiai és szíriai építkezések stb.)” is.

Orbán Viktor édesapja, az MSZMP-tag Orbán Győző szintén ebben az időszakban, 1982 februárjától dolgozott Líbiában kutatómérnökként.⁸

Stefán Gézát 1976-ban, majd később 1985-ben is a Szovjetunióba küldték továbbképzésre, ahol el is végezte a moszkvai Állambiztonsági Bizottság Feliksz Dzerzsinszkij Főiskoláját – közkeletűbb nevén a KGB akadémiát. Az egyre magasabb rendfokozatokba előléptetett Stefán később hadtudományi doktori értekezését a NATO-val szembeni dezinformációs technikákból írta. Időközben a HM Vezérkar elhárítási osztályának helyettes vezetője, majd vezetője lett; kulcsszerepe volt az 1980-as évek jelentős kémügyeinek felgöngyölítésében.⁹ Több egykori munkatársának elmondása alapján Stefán kifejezetten szorosan együttműködött a KGB-vel.

A tévénézők és újságolvasók csak jóval később, 1990 januárjában ismerkedhettek meg a nevével. Ekkor szivárogtatta ki egy titkosrendőr azokat az iratokat – és vitte be a Fekete Doboz stábját az állambiztonság központjába –, amelyekből kiderült, hogy hiába történt meg a rendszerváltás 1989. október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltásával, az ellenzéki pártok és politikusok megfigyelése titokban továbbra is folyik. Ez volt a Dunagate néven elhíresült ügy, a rendszerváltás első nagy megfigyelési botránya.

Kiderült az is, hogy a magyar ellenzék folytatódó megfigyelése mellett a Belügyminisztérium csoportfőnökségei nagyüzemben tüntetik el az iratokat. Az ekkor összehívott sajtótájékoztatón Stefán Géza állt az újságírók elé, és ismerte el, hogy a folytatódó titkos megfigyelésekről napvilágra került iratok valódiak, és azok tényleg tőlük származnak.¹⁰

Amikor azonban az iratmegsemmisítésekre terelődött a szó, egy alig burkolt fenyegetést is elejtett. Az MTI egykori tudósítása szerint Stefán „elmondta azt is, hogy az iratmegsemmisítési munkákat a selejtezési utasításoknak megfelelően végzik. Megjegyezte, hogy véleménye szerint senkinek sem lenne előnyös, ha az iratokon szereplő nevek nyilvánosságra kerülnének.”¹¹

Ezek voltak a szocialista rendszer utolsó hónapjai. Nem csupán a politikai rendszer szétesése gyorsult fel, de a zűrzavar elérte a diktatúra fennmaradását évtizedekig biztosító állambiztonsági szerveket is. Ebben a káoszban, a szétesés közepette Stefán Géza ragadta magához a kezdeményezést.

A magyar demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakja, Kőszeg Ferenc így ír Stefán szerepéről: „A hatalmas állambiztonsági szervezet (...) mindenre odafigyelt, csak azt nem vette észre, hogy megbukott a rendszer, s így az ő szolgálatuknak is vége. (...) Miközben (...) a teherautók (...) fegyvernek álcázva szállították az iratokat az ócsai állambiztonsági objektum kazánjába, mind a szolgálat zavartalan működéséért, mind pedig a zavartalan iratmegsemmisítésért dr. Stefán Géza, a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese volt a felelős.”^[12]

A magyar rendszerváltás valódi természetét talán senki más karrierje nem mutatja jobban, mint Stefáné. Vajon milyen jövő várt a friss magyar demokráciában a Nagy Imre újratemetést is megfigyeltető állambiztonsági vezetőre, a moszkvai KGB-akadémia növendékére, aki a pánikszerű iratmegsemmisítéseket levezényelte?

Stefán Géza lett a rendszerváltás utáni Magyarország leghosszabb ideig hivatalban lévő titkosszolgálati vezetője: 1990-1994 között a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vidéki részlegét koordinálta, majd 1994-től egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig másfél évtizeden át irányította a Katonai Nemzetbiztonsági Hivatalt, a III/IV-es Csoportfőnökség utódját. Még ha nem is számítjuk 1989 előtti karrierjét, akkor is négy honvédelmi minisztert és öt miniszterelnököt szolgált ki. A politikai széljáráshoz gyorsan alkalmazkodott. Mindig annak mutatta magát, aminek éppen divatos volt lenni: jobb- vagy baloldalinak, nyugati elkötelezettségűnek vagy oroszbarátnak.

Amire viszont sokan keresték a magyarázatot, hogy vajon mi történt Stefán Géza és az épp kormányra kerülő Fidesz-kormány között 1998-ban. Ekkor ugyanis Orbánék rögtön próbáltak megszabadulni a KGB által kiképzett egyik legravaszabb magyar titkosszolgától – sikertelenül.

„Orbánék is felismerték az értékeimet”

„Géza, áruld már el nekem, mi történt valójában, amikor Orbánék kirúgtak téged, aztán gyorsan mégis rehabilitáltak?”

Stefán Géza altábornagy elmosolyodott Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kérdésén.¹² 2002 derekán, egy hétfői reggelen szokás szerint kettesben beszélgettek a Honvédelmi Minisztérium (HM) Balaton utcai épületének első emeleti dohányzójában. Az asztalon hevert Stefán bőr irattartó mappája, benne KBH aktuális heti titkosszolgálati jelentéseivel. A mappa mellett feküdt Stefán kedvenc, Eve márkájú, amerikai cigarettájának hosszúkás, fehér, virágmintás doboza.

Stefán előhúzott a dobozból még egy szál cigarettát, lassan meggyújtotta, de közben a miniszter már látta rajta: a dörzsölt titkosszolga már megint valamiféle kétértelmű válaszon töri a fejét. Stefán a történetmesélés közben mindig gondosan kimért szüneteket tartott, félmondatokat hagyott lógva a levegőben, sejtető gesztusokat tett. Nehéz volt eldönteni, hogy ez egyszerűen a személyiségéből fakadt, vagy inkább a moszkvai kiképzéséből és az évtizedek alatt rárakódott elővigyázatosságból.

Stefán mindig kínosan ügyelt rá, hogy mit árul el, és kinek. A HM-ben kivonta magát a reggel hétkor kezdődő parancsnoki összértekezletekből. Miniszterének ezt azzal indokolta: a katonai elhárítás minősített jelentései nem tartoznak a teljes vezetésre, kizárólag kettőjükre. Így alakult ki saját külön rituáléjuk. A parancsnoki értekezlet után az első emeleti dohányzóban találkoztak, mindig kettesben.

A tapasztalt, hatvanéves titkosszolga és a negyvenes évei elején járó, frissen kinevezett miniszter gyorsan megtalálta a közös hangot. Miután végigvették a heti teendőket és az elhárítási jelentéseket, mindig átváltottak kötetlenebb témákra. A fiatal miniszter ilyenkor szívesen hallgatta a szakma nagy öregjének anekdotáit – történeteket egy világból, amelybe nagyon kevesen láthatnak csak bele.

Ezúttal a minisztert az a kérdés foglalkoztatta, vajon mi is történt 1998-ban, amikor Orbán Viktor frissen megalakult kormánya – Stefán állambiztonsági múltja miatt – azonnal kirúgta őt, majd rövid időn belül mégis visszahelyezte az állásába. Hogy mi indokolta ezt a látványos fordulatot, arra Orbánék soha nem adtak magyarázatot. A politikai legendáriumban viszont gyorsan elterjed az a megfejtés, hogy Stefán Géza a túlélését annak köszönhette, hogy a páncélszekrényében úgynevezett kompromatokat őrzött a Fidesz vezető politikusairól – és persze másokról is.

A kompromat szó eredete egészen az 1930-as évek szovjet titkosrendőrségi zsargonjáig nyúlik vissza. Az NKVD, majd később a KGB módszeresen gyűjtötte a kompromittálásra és zsarolásra alkalmas anyagokat. Ezek között akadtak valós információk és gondosan manipulált, hamisított dokumentumok is – bűncselekményekről, házasságtörésekről, titkolt viszonyokról. Az igazán jó kompromat soha nem kerül nyilvánosságra – az ereje éppen ebben rejlik. Abban, hogy a megzsarolt félnek hinnie kell: ha kiegyezik, ha végrehajtja zsarolói utasítását, akkor biztosan elkerüli a megszégyenülést.

Stefán Géza azon a hétfőn végül mismásolva kitért a kérdés elől, ám a következő találkozásuk alkalmával egyszer csak előhúzott mappájából két dokumentumot, és lerakta a miniszter elé. Ezek nem friss heti anyagok voltak, hanem állambiztonsági iratok az 1980-as évek elejéről. Az egyik egy teljesen hétköznapi, de szemmel láthatóan régi papírlapon készült jelentés. A KBH jogelődje, a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának III/IV-es Csoportfőnökségén dolgozó egyik tartótiszt jegyezte. Egy úgynevezett „társadalmi kapcsolat” beszervezéséről szólt, vagyis egy alacsony szintű titkosszolgálati informátorról.¹³

A másik dokumentum ugyanennek a beszervezett személynek az állambiztonsági kartonja volt. A szöveget írógéppel rögzítették egy barnás árnyalatú, az egyszerű írólapnál vastagabb papírra. A személyes adatok mellett egy katonai igazolványképet is rátűztek. A fotó az 1980-as évek elején készül, egy ritkás bajszú, erős szemöldökű, alig tizennyolc éves, nyílt tekintetű fiatalember nézett vissza róla. A karton és a jelentés akkor keletkezett, amikor Orbán Viktor Zalaegerszegen szolgált a Magyar Néphadsereg sorkatonájaként.

A honvédelmi miniszter izgatottan forgatta a dokumentumokat. Bár Stefán még ekkor sem mondta ki nyíltan, hogy ez volna a válasza az egy héttel korábban feltett kérdésre – hiszen ezzel azt is elismerte volna, hogy zsarolással szerezte vissza az állását –, a helyzet mégis egyértelmű volt. A miniszter pontosan értette, miért ekkor kerülnek elő az iratok. – Számomra ott derült ki, hogy Stefán Géza tárolja Orbán katonai titkosszolgálati beszervezési dokumentumait. Hogy ezt a kartont és a beszervezési jelentést Stefán megmutatta nekem, egyfajta bizalomerősítő gesztus volt a részéről. Azt üzente: veletek vagyok, egy kicsit beavatlak a titkaimba – mondta Juhász.

2002 derekán egy másik, szintén a fiatalabb generációhoz tartozó politikus is feltette ugyanezt a kérdést Stefánnak. A fiatal államtitkárt egy közös ismerős mutatta be neki, és arra is megkérte a KBH főigazgatóját, hogy mentorálja őt. – Mindig az irodájában találkoztunk, és nem emlékszem olyan alkalomra, amikor ne égett volna a cigi a kezében – idézte fel Stefán alakját Mesterházy Attila akkori államtitkár, későbbi MSZP-elnök.¹⁴ – Ott ülünk, és elbeszélget velem arról, hogy hogyan is fogalmazzak, miként kell értelmezni bizonyos dolgokat, amik a felszín alatt egészen máshogy vannak, mint elsőre gondolnánk – mondta Mesterházy.

A beszélgetéseket azonban egy furcsa körülmény nehezítette: Stefán irodájában folyamatosan üvöltött a rádió, amit egy idő után a fiatal államtitkár már nem bírt szó nélkül hagyni:

– Géza bácsi, nem lehetne kikapcsolni a rádiót? Így nem lehet beszélgetni.

– Tévedsz, Attila. Csak így lehet beszélgetni.

A rádió ugyanis azért üvöltött megállás nélkül, hogy Stefán Géza irodáját minél nehezebb legyen lehallgatni. Egy újabb régi trükk a KGB-eszköztárból.

Mesterházy emlékei szerint a KBH főigazgatója az egyik ilyen beszélgetésük során idézte fel nagy vonalakban, hogy mi is történt 1998 nyarán. Már épp készültek bejelenteni Stefán Géza leváltását, amikor az utolsó pillanatban váratlan fordulat áll be, jött egyszer csak egy üzenet valahonnan fentről, és a katonai elhárítás főigazgatója maradt a helyén.

– Géza bácsinak volt egy ilyen ironikus stílusa. Soha nem tudtad biztosan, mikor beszél komolyan, és mikor viccel – mondta Mesterházy. – Egy félmosoly mögé bújva ilyeneket mondott, hogy „biztos jól érveltem, miért kell maradjak”, „Orbánék is felismerték az értékeimet”, vagy éppen azt, hogy „megértették, hogy mekkora tudást halmoztam fel az elmúlt évtizedekben”.

Ugyanez a történet később a Vasárnapi Hírekben is megjelent. A cikk szerint a KBH főigazgatóját Kövér László, az Orbán-kormány akkor frissen kinevezett titkosszolgálatokat felügyelő minisztere rúgta ki. Stefán ezután meghallgatást kért Orbán Viktor miniszterelnöktől, majd szinte rögtön visszakapta az állását.¹⁵

– Stefán Géza összegyűjtött és átadott pár olyan információt az új Orbán-kormánynak az új Orbán-kormányról, amitől azonnal leégett a hajuk. Ennyi történt – ezt már egy olyan egykori magyar titkosszolgálati vezető magyarázta, aki a katonai elhárítás főnökét személyesen ismerte, a történtekről pedig Stefán közvetlen munkatársaitól hallott.¹⁶

Súlyos titkokat rejtő aktái ellenére Stefán karakterében akadt nem kevés különcség és könnyedség is. Katonai egyenruha vagy sötét zakó helyett előszeretettel viselt az ősz hajához jobban illő szürke, sőt időnként egészen rikítóan világos színű öltönyöket. Otthon, a második kerületi Orló utcai háza pincéjében egy kisebb arzenált tartott fenn: tőrök, pisztolyok és különféle régi fegyverek sorakoztak gondosan elrendezve.

A házimúzeum legkülönlegesebb darabja egy kiváló állapotban fennmaradt Enigma rejtjelezőgép volt, amelyet a nácik használtak a második világháborúban. Ezekből a titkosíró gépekből alig több mint háromszáz maradt fenn világszerte. Mielőtt azonban Stefán egy-egy látogatója végleg elhitte volna, hogy egy megszállott katona otthonában jár, hirtelen egy egészen más gyűjtemény is előkerült: teveszobrok, tevékkel díszített giccsek és mindenféle tevemintás apró mütyürök kollekciója.

Nemzetbiztonsági és politikai körökben Stefán Gézát mindenesetre a másik, jóval kevésbé ártatlan gyűjtőszenvedélyéről ismerték.

– Stefán mindig a csúcson tudott maradni, és ezt nem a KBH remek teljesítményének, hanem a magánirattárának köszönhette – mondta egy őt közelről ismerő másik volt titkosszolgálati vezető.¹⁷ Kérdésemre, hogy az ilyesmi nem illegális-e, vonakodva elismerte: – Egy ilyen magánirattár önmagában valóban illegális. De az, ahogyan Stefán az anyagokhoz hozzáfért, az legális volt.

Stefán Géza ugyanis a magyar titkosszolgálati vezetők doyenjeként gyakorlatilag bármihez hozzáférhetett. De hogy valóban legálisan tette-e ezt, az azért véleményes.

– Tudomásom volt róla, hogy Géza bácsi rendszeresen gyűjti az anyagot. Mindenkiről. Még a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal vezetőiről is, egészen főosztályvezetői szintig. Mindkét cégnél meg tudta csinálni, hogy bement az irattárba, és az ottani igazgatók jóváhagyása nélkül kivitt iratokat – mondta az elsőként idézett egykori magyar titkosszolgálati vezető.

Velük együtt összesen tizenöt magas rangú volt titkosszolga, illetve egykori kormánytag állította egybehangzóan, hogy Stefán Gézának a kormányokon, sőt rendszereken átívelő túlélését a páncélszekrényében tárolt aktái biztosították. Ezek az iratok terhelő információkat tartalmaztak a magyar politikai és gazdasági élet, valamint a katonai és rendvédelmi szervek vezetőiről.

„Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad”

Azon a bizonyos hétfői reggelen, a Balaton utcai dohányzóban Juhász Ferenc honvédelmi miniszterben azonnal hiányérzet támadt: – Megkérdezem Gézát: hol van a többi dokumentum? Hol vannak maguk a jelentések, vagy hol van bármi, amin Orbán aláírása szerepel? Hogyan lehetne ezeket megtalálni?

Stefán megvonta a vállát, és rágyújtott még egy cigarettára. – Géza egy rövid hatásszünet után azt mondta, hogy a jelentések nincsenek meg nála, valószínűleg elkallódtak Orbán zalaegerszegi katonai alakulatánál. De azért megígérte, hogy utánanéz – idézte fel a volt miniszter, aki bár nem szembesítette ezzel Stefánt, de úgy sejtette, hogy hazudik. – Szerintem ezek is megvoltak neki. Csak egyszerűen nem állt érdekében elárulni, hogy még mije van – tette hozzá.

Azok a dokumentumok, amelyeket Stefán a miniszterének akkor megmutatott – eredetinek látszó, korhű, utólagos ráírások és megjegyzések nélküli iratok –, később soha, sehol nem bukkantak fel. Egy fénymásolt Orbán-karton ugyan már az 1990-es évektől keringett a félnyilvánosságban, de azon nem volt például fotó. Ugyanígy hiányzott a fénykép arról a fekete-fehér, különféle utólagos megjegyzésekkel teli fénymásolatról is – Orbán Viktor úgynevezett A-kartonjáról –, amelyet 2005-ben az Origo kapott meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától.¹⁸

Az akkor még független híroldalként működő Origo 2005-ös cikke szerint az „Orbánról szóló A-kartont a katonai elhárítással foglakozó III/IV-3/B ügyosztály állította ki. Orbánnal kapcsolatban a kartonon a „javaslat társadalmi kapcsolat kialakítására” bejegyzés szerepelt. A kapcsolat létesítésének célja a dokumentum szerint: „az államellenes és a hatáskörünkbe utalt más bűncselekmények, valamint a HKSZ-t (harckészültség– a szerk.) károsan befolyásoló jelenségek felderítése.”

A karton szerint a kapcsolatot 1981. október 20-án létesítették a sorkatonai szolgálatát teljesítő fiatal Orbánnal, ám a kapcsolat a leszerelése miatt 1982. augusztus elsején megszűnt.

Ugyanezt a fénymásolatot 2015. március 18-án a HVG is újra publikálta¹⁹, miután Orbán katonatársa, barátja és egykori legközelebbi szövetségese, Simicska Lajos egy interjúban azt állította: katonakorukban Orbán magától ment oda hozzá, és bevallotta neki: „Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad.”²⁰

Simicska állítása szerint ő maga erre úgy reagált: „Nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitaláljuk együtt, miket írjon. (...) Amikor aztán leszereltünk, az étteremben várakoztunk, már civilben, őt kiemelték közülünk. Úgy mentünk haza a leszerelő vonattal is, hogy Viktor nem volt velünk. Minden katona elmegy bulizni, ha leszerelt, így tettünk mi is, aztán ott egyszer csak megjelent. „Hát te hogyhogy itt?” Azt mondta, alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt”.

Egy Orbánt ismerő kormányközeli üzletember a Simicska-Orbán konfliktus ezen időszakát felidézve azt állította egy háttérbeszélgetésünk során: Orbán egyértelműen azt tekintette az igazi árulásnak, amikor Simicska besúgással vádolta.²¹

Amikor Juhász Ferenc először tartotta kezében a Stefán Gézától kapott Orbán-iratokat, rögtön megértette, miféle politikai lehetőség rejlik bennük. Ez lehet az aduász, amelynek segítségével bizonyítani lehet: Orbán sem pusztán elszenvedője, hanem aktív együttműködője volt az államszocializmusnak. Ahogy Pokorni Zoltán esete is mutatta, 2002-ben egy ilyen bizonyíték előkerülése nem pusztán politikai visszavágás lehetett volna – Orbán Viktornak akár a teljes, az antikommunizmusra felépített politikai karrierjét derékba lehetett volna törni vele. Legalábbis akkoriban.

A miniszter azonban a Stefánnal folytatott beszélgetés végére kijózanodott. Rájött, mennyire könnyen rá lehetne sütni ezekre a papírokra, hogy hamisítványok, és hogy a nyilvánosság előtt szinte lehetetlen lenne bizonyítani az eredetiségüket. – Ha nincs ott Orbán aláírása, vagy ha nincs egy kézzel írt jelentés, akkor az nem ér semmit. Az állításunkat nem tudjuk majd megvédeni – idézte fel akkori gondolatait Juhász.

Stefán ráadásul közben kisebb történelemleckét is adott a miniszternek, amivel tovább hűtötte a lelkesedését. Elmagyarázta, hogy a III/IV-nél a társadalmi kapcsolatok többnyire nem írásban jelentettek, hanem szóban. Az írott anyagokat gyakran maguk a tartótisztek készítették. Sőt, elméletben az sem kizárt, hogy az informátor nem is mindig volt tisztában azzal, hogy az elmondott beszámolóból hivatalos állambiztonsági irat születik.

Vagy legalábbis utólag könnyen ki tudná ezzel magyarázni magát.

Bár Stefán Géza Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek egyetlen konkrét jelentést sem mutatott, az MSZP-kormányzás egy másik minisztere azt állította, hogy a 2002-es kormányváltás utáni időszakban hozzá viszont eljutott egy ilyen jelentés.²² Azt azonban nem volt hajlandó elárulni, ki mutatta meg neki, ahogy azt sem, szerinte hol lehet most ez az irat. – Láttam egy olyan jegyzőkönyvet, amelyben a tartótiszt szépen leírta, amit Orbán Viktor sorkatonaként jelent neki. Orbán ugyanis szóban jelentett, nem írásban. De ennek a jelentésnek a hitelességét én nem tudtam ellenőrizni, és sajnos hamisítványok is keringhettek – tette hozzá.

Juhász állítása szerint Stefán később sem találta meg az állítólagos jelentéseket, vagy bármilyen dokumentumot, melyen szerepelt volna Orbán Viktor aláírása. Minisztersége végén, 2006-ban Juhász Ferenc megsemmisítette a Stefántól kapott Orbán-iratokról készített fénymásolatait. Az eredeti dokumentumok pedig, melyeket a KBH főigazgatója mutatott neki, valószínűleg egy páncélszekrényben hevertek egészen Stefán Géza haláláig.

A Stefán-irattárnak csak egy részét, ám igen fontos részét tették ki azok a dokumentumok, melyek a rendszerváltás előttről származtak. – 1989-1990-ben gőzerővel folyt az állambiztonsági iratok megsemmisítése, de kiemelték azokat, amelyek az akkori ellenzékhez kapcsolódtak, hiszen ezeknek értéke volt. Az iratmegsemmisítés az előző rendszer önvédelmi reflexe volt, míg az iratkiemelés egy támadó fegyver lett az utódokkal szemben – magyarázta az egyik MSZP-kormány minisztere.

Egykori magyar titkosszolgálati vezetők elmondása alapján azonban mégsem ezek a régi állambiztonsági akták tették ki a Stefán-irattár gerincét. Sokkal inkább azok az 1990-es és 2000-es években keletkezett rendőrségi és titkosszolgálati anyagok, melyek korrupciós ügyekhez kapcsolódtak. Az iratgyűjtögetés pedig – a források egybehangzó állítása szerint – egészen a Stefán Géza 2009. július 21-i halála előtti időszakig folytatódott.

Tucatnyi ismerője egybehangzóan állította, hogy Stefán Géza halála másnapján páncélszekrénye már nyitva, üresen állt.

Azóta sem tudni, hogy gondosan őrzött aktái vajon hová tűntek.

„Mindennel rendelkezünk, amire szükségünk van”

A kétezres évek derekán, valahol a Volgán egy sétahajó lassan ringott a folyón, a fedélzeten terített asztal, rajta félig üres vodkásüvegek és a vacsora maradékai. Egy kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar tisztviselő és Alekszander Nyikolajevics Nyago már órák óta iszogattak együtt.²³

Nyago hosszúkás arcú, gyérülő ősz hajú férfi, ötvenes éveinek elején, meleg, átható barna tekintettel. Jó menedzser, vaskezű cégvezető a Roszatom egyik vállalata élén. Befolyása azonban máshonnan eredt: Vlagyimir Putyin szentpétervári ismerőse, sőt az orosz elnök feleségének egykori főnöke volt.

Amikor Nyagót kinevezték a Roszatom nukleáris fűtőelemeket gyártó vállalata, a TVEL élére, orosz piaci szereplők azon viccelődtek: mindegy, ki vezeti a céget, a lényeg, hogy szentpétervári legyen.²⁴ Nyagónak ugyanis eredetileg annyi köze volt az atomenergiához, hogy a Feliksz Dzerzsinszkij Tengerészeti Műszaki Főiskolán atomtengeralattjáró-reaktor szakon végzett, majd húsz évet szolgált az Északi Flottánál, többek között atomtengeralattjárókon is. Később azonban bekerült Vlagyimir Putyinnak abba a szűk körébe, amelyet az elnök még szentpétervári évei során gyűjtött maga köré.²⁵

A Putyin körül kialakuló, maffiózókból, üzletemberekből, korrupt tisztviselőkből és FSZB-sekből álló társasághoz tartozott Leonyid Rejman, aki a város távközlési szektorát épíettei ki – és akinek vállalatait többek közt Alekszander Nyago vezette. Rejman és Nyago cégei szorosan együttműködtek az FSZB-vel, nem utolsó sorban a titkos telefonlehallgatásokban. Az így megszerzett információk, tippek és kompromittáló anyagok aztán valódi fegyverként szolgáltak. A szentpétervári FSZB és gazdasági szövetségeseik előszeretettel vetették be őket riválisaik ellen, hogy leszámoljanak velük, és sorra bekebelezzék vállalkozásaikat.

Amikor Putyin Moszkvába költözött, feleségének, Ljudmilának évekig a Nyago vezette szentpétervári Telecominvest biztosított megélhetést: a cég moszkvai irodát hozott létre az asszony számára, ahol annak helyi képviselőjeként dolgozott. Putyin eközben villámkarriert futott be – előbb az FSZB főigazgatója, majd miniszterelnök, végül elnök lett –, és sorra hívta Moszkvába szentpétervári bizalmasait.

Így került 2001-ben Moszkvába Nyago is, mégpedig a Roszatomhoz tartozó TVEL vezérigazgatói székébe. – Ez teljesen bevett gyakorlat volt. Mindegyik cég élére tábornokok kerültek, vagy az FSZB, vagy a hadsereg egykori tisztjei – magyarázta a kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar tisztviselő. – Nyago pedig az FSZB-hez volt bekötve – tette hozzá. Utóbbit kérésemre saját orosz forrásain keresztül Catherine Belton, a Washington Post újságírója, a Putyin emberei – Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot című könyv szerzője is megerősítette.

Mivel Nyago vállalata látta el a Paksi Atomerőművet is nukleáris fűtőanyaggal, Putyin szentpétervári FSZB-s barátja a kétezres évek során a fél magyar kormánnyal és annak gazdasági holdudvarával is kapcsolatba került. Ráadásul Nyago szövetségese és volt szentpétervári főnöke, Leonyid Rejman hírközlési és informatikai miniszter az orosz-magyar gazdasági vegyesbizottság orosz társelnöke lett. Nyago és Rejman árgus szemekkel figyelték a magyar politikát, így azt is, ahogy Orbán Viktor egyre hevesebben bírálja a Gyurcsány-kormány orosz politikai és üzleti kapcsolatait.

Részben ez volt a téma azon a volgai hajóúton is, ahol Nyago és a magyar tisztviselő egymás után fogyasztották a vodkákat. – Ez egy nagyon bizalmas beszélgetés volt, több közös lerészegedés kellett hozzá. Az oroszok számára mindennél fontosabb az őszinteség, az ehhez vezető út pedig arrafelé mindenképpen a közös ivás. És akkor tényleg a barátságukba fogadnak – magyarázta a magyar tisztviselő, aki szerint az FSZB-s Nyago ezen a hajókázáson fogadta őt barátságába. Ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy az orosz-magyar kapcsolatok kitárgyalása közben feltegyen egy érzékenyebb kérdést is Nyagónak:

– Mondd csak, megvannak nektek is Orbán Viktor állambiztonsági iratai?

Nyago meg sem lepődött a kérdésen. Határozott igennel válaszolt, majd hozzátette:

– Mindennel rendelkezünk, amire szükségünk van.

***

Ahogy Stefán Gézával, úgy Nyagóval sem tudtam már beszélni. A TVEL vezetője 2006-ban halt meg agydaganatban – talán nem teljesen függetlenül attól, hogy fél életét szovjet nukleáris berendezések és sugárzó anyagok között töltötte.

A fenti megszólalókon kívül még két olyan egykori magyar politikust kerestem meg, akik – egykori kollégáik határozott állítása szerint – szintén láttak és saját kezükben tartottak III/IV-es Orbán-iratokat. Ők azonban nem kívántak beszélni.

Orbán Viktor akkor is, ahogy korábban és azóta is mindig következetesen tagadta, hogy akár a III/IV-es, akár a III/III-as Csoportfőnökséggel együttműködött, nekik aláírt és jelentett volna. Szerinte ugyan valóban be akarták őt szervezni, ezeket a kísérleteket azonban rendre visszautasította.

Egyelőre nem került nyilvánosságra olyan irat – sem eredeti, sem másolat –, amely hitelt érdemlően cáfolni tudta volna Orbán Viktor állításait.

Az illusztráció Grok AI segítségével készült.

Ha valaki szeretné támogatni a munkámat, a Buymeacoffee platformon ezt megtehetitek. Hamarosan érkeznek előfizetéses tartalmak is, de a könyvem előzetesei továbbra is ingyenesen elérhetőek lesznek! És persze kövessetek be Facebookon is!

1. Szombathy Pál, Dreissinger Ágnes, Németh Szilárd, Szép Zsuzsa, Varga Gergely: Folytatódó parlamenti ügynökcirkusz. Magyar Hírlap, 2002. június 26.

2. Szerzői interjú egy Stefán Gézát ismerő újságíróval, 2025. április

3. Pokorni lemondott apja ügynökmúltja miatt. Origo.hu, 2002. július 3.
Elérhető: https://www.origo.hu/itthon/1899/12/20020703pokorni

4. Stefán Géza életrajza az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára weboldalán. Elérhető: https://www.abtl.hu/ords/archontologia/f?p=108:5:::::P5_PRS_ID:712545

5. Stefán Gézáról készített, eddig nem publikált életrajzát Ungváry Krisztián osztotta meg a szerzővel.

6. Gyarmati György: Végjáték és nyitány. Nagy Imre temetése és az állambiztonság, Betekintő 2014/2, 5. és 14. oldal.

7. A következő bekezdések Ungváry Krisztián már hivatkozott Stefán-életrajza alapján.

8. Pünkösti Árpád: Szeplőtelen fogantatás (17), Népszabadság/nol.hu, 2005. május 28.
Elérhető: https://web.archive.org/web/20151222115743/http://nol.hu/archivum/archiv-363882-178161

9. Ungváry Stefán-életrajza alapján.

10. Stefán szerepéről és az állambiztonsági hálózat átmentéséről Dezső András is írt a Maffiózók mackónadrágban című könyvében (21. Század Kiadó, 2019, 154-155. oldal).

11. Újabb lehallgatási botrány? Sajtótájékoztató a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, MTI tudósítás, 1990. január 12.

12. Szerzői interjú Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel, 2023. szeptember 13. Kiegészítő kérdések több körben telefonon, üzenetváltásokban.

13. „[A] társadalmi kapcsolat egyik lényegi jellemzője az önkéntesség volt. Társadalmi kapcsolatnak azt a szocialista rendszerhez hű személyt nevezték, aki önként, az ellenséges elemek gyorsabb felderítése érdekében támogatta és segítette a politikai nyomozó szerveket. A tudomására jutó ellenséges tevékenységről, jelenségről, az ellenséges személyek magatartásáról szóban tájékoztatta a vele nyílt kapcsolatban, folyamatos összeköttetésben és bizalmas viszonyban álló operatív tisztet.” Orgoványi István: Az állambiztonsági szervek hálózaton kívüli kapcsolatai, Betekintő, 2011/3.

14. Szerzői interjú Mesterházy Attila volt államtitkárral, későbbi MSZP-elnökkel, 2024. november 12.

15. Diószegi-Horváth Nóra, Krausz Viktória: Automata válasz a KGB utódjától: 'Türelmüket kérjük', Vasárnapi Hírek, 2015. március 14.

16. Szerzői interjú egy volt magyar titkosszolgálati vezetővel, 2024. április

17. Szerzői interjú egy volt magyar titkosszolgálati vezetővel (2.), 2024. február

18. Nem találtak újabb ügynököket a parlamentben, Origo.hu, 2005. december 19.
Elérhető: https://www.origo.hu/itthon/2005/12/20051219ugynok

Az Origo által publikált dokumentum rövid ideig Orbán Viktor weboldalán is fent volt.

19. Hol az akta? – Simicska kaszárnya-sztorija, HVG.hu, 2015. március 9.
Elérhető: https://hvg.hu/itthon/20150309_mi_tortent_a_kaszarnyaban

20. Stumpf András: Simicska a Mandinernek: Orbán odajött hozzám, és azt mondta, jelentenie kell rólam. Mandiner.hu, 2015. március 8.
Elérhető: https://mandiner.hu/belfold/2015/03/simicska-lajos-a-mandinernek-orban-odajott-hozzam-es-azt-mondta-jelentenie-kell-rolam

21. Szerzői interjú egy Orbánt ismerő kormányközeli üzletemberrel, 2026 eleje

22. Szerzői interjú az egyik MSZP-kormány volt miniszterével, 2025. április

23. Szerzői interjú egy kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar tisztviselővel

24. Vladiszlav Makszimov: Interjú: Alexander Nyago, a TVEL Rt. elnöke. Vedomosztyi, 2003. július 7.
Elérhető: https://www.vedomosti.ru/newspaper/articles/2003/07/07/intervyu-alexandr-nyago-prezident-oao-tvjel

25. Alekszej Muhin: Putyin – Az elnök belső köre. Ki kicsoda a „szentpétervári csoport"-ban. CPI, Moszkva, 2003. 10. oldal.
Elérhető: https://litlife.club/books/20229/read?page=10