Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak.
Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.
Több esetben tehát a magyar Orbán-propagandisták és a kínai, orosz, illetve orosz proxyként működő posztszovjet államok diplomatái és más fedésben dolgozó hírszerzői közötti kapcsolat átlépett egy határt. A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.
Mégis, a magyar nemzetbiztonsági szervek politikai okokból nem tudtak határozottan fellépni ellenük, hiszen ezeknek a propagandistáknak a tevékenysége és az általuk terjesztett, orosz, kínai stb. érdekből született tartalmak egyszersmind az Orbán-rezsim érdekeinek is megfeleltek.
Ha tetszenek az írásaim,
támogasd a munkámat!
Orosz hírszerzőkkel smúzol, na és?
A legjobb példa erre Georg Spöttle, akinek az esetét majdnem pontosan egy éve tártam fel. A Pesti Srácoktól a Mandineren át az Origóig számos felületen futtatott propagandista többek között a GRU, vagyis az orosz katonai hírszerzés egyik képviselőjével, Oleg Szmirnov ezredessel, katonai attaséval állt közeli kapcsolatban.
Az ő segítségével olyan helyekre jutott el Oroszországban és Ukrajna megszállt területein, ahová egy NATO- és EU-tagország állampolgára egészen biztosan nem tudna csak úgy elmenni. Spöttle többször meghívást kapott a GRU-t felügyelő orosz védelmi minisztérium moszkvai konferenciájára is, utazását pedig az orosz fél állta.
Spöttlére már korábban felfigyelt az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), illetve annak 2010 előtti elődje, a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Ennek oka az volt, hogy – nemzetbiztonsági források elmondása szerint – Spöttle korábban izraeli és amerikai titkosszolgálatokkal próbált kapcsolatba lépni, és felajánlkozni nekik.
A fideszes kampányrendezvényeken fellépő, Orbán Viktorral bezárólag a fél Orbán-kormánnyal szelfiző propagandista azonban az évek során olyan magasra nyúló politikai kapcsolatokat alakított ki – például Szijjártó Péterrel, aki Spöttle podcastjét tartja a kedvencének, és aki munkaebéden látta őt vendégül minisztériumában –, ami védettséget biztosított számára.
Spöttle azon csúszott el, hogy egy közeli személyes ismerősét megpróbálta beprotezsálni a külügyminisztérium diplomatájának a hivatalos diplomataképzésen keresztül. Az ehhez szükséges nemzetbiztonsági ellenőrzésen azonban az AH megbuktatta – esetében a nemzetbiztonsági kockázatot konkrétan Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatai jelentették.
Az ezt feltáró cikkem után azonban Szijjártó ugyanúgy mutatkozott, sőt közös interjút is adott Spöttlével, aki, mintha mi sem történt volna, Tusványoson és számtalan más fideszes rendezvényen is ott sündörgött az ország akkori vezetői körül. A Rogán Antal irányítása alatt álló propagandabirodalom pedig változatlanul teret és fizetést adott neki.
Ha tetszik, oszd meg ezt az írást!
Spöttle esete azonban nem egyedi, és történetét súlyosbítja, hogy a podcastjét futtató Pesti Srácok főszerkesztője – saját állítása szerint – tisztában volt Spöttle orosz kapcsolataival, útjaival, azok finanszírozásával. És természetesen semmi kivetnivalót nem látott abban.
Mi lesz most velük?
Az eddigi kutakodásaim alapján az elmúlt években bizonyíthatóan legalább féltucatnyi magyar propagandista állt kapcsolatban orosz vagy kínai titkosszolgálatokhoz bekötött figurákkal, leginkább diplomatafedésben dolgozó hírszerzőkkel. Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.
Ezeknek a kapcsolatoknak egy jó része ismert volt a magyar kémelhárítás előtt is.
2016-ban megesett például az, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottságában az egyik képviselő több, a magyar nyilvánosságban oroszbarát tartalmakat publikáló újságíró esetében rákérdezett, hogy a kémelhárításnak van-e róluk bármi információja. Ez a képviselő később elmondta nekem: egyikük esetében nagyon egyértelműen azt a választ kapta az AH-tól, hogy az adott újságíró cikkei orosz érdekből, orosz ráhatásra születnek. És ennek már tíz éve.
A konkrét történetekről és részletekről a készülő könyvemben tervezek beszámolni (a könyv címe Barátság extrákkal lesz, és a magyarországi orosz befolyásról, valamint a titkosszolgálati machinációkról fog szólni). Az orbáni propagandagépezet mostani kirúgásai miatt azonban mindenképpen írni akartam arról, hogy miközben a magyar nyilvánosság és közélet várhatóan sokat fog tisztulni, és egy sokkal jobb hely lesz a lejáratásokra és hazugságokra szakosodott gépezet nélkül, ez a változás közben komoly veszélyeket is rejt magában.
A magyar propagandisták egy része meggyőződésből volt oroszbarát, mások pedig „van az a pénz” alapon, cinikusan és elvtelenül terjesztették és terjesztik a Kremlnek kedves narratívákat. Bevételeik nagy részét és tartalmaik megjelenési helyét azonban az Orbán-rezsim biztosította. Azzal viszont, hogy mind a magyar állami finanszírozás, mind ezek a rezsim által fenntartott platformok megszűnnek vagy veszélybe kerülnek, az orosz és kínai kapcsolatokkal rendelkező magyar propagandisták még kitettebbé válnak.
Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.
Az írás folytatása innentől az előfizetők számára érhető el.
Támogasd a munkámat, ha tetszenek az írásaim!
