Nagy megtiszteltetés, hogy Bogotában, Kolumbiában a magyar független újságírók közösségének nevében átvehettem a 2026-os Világ Sajtószabadság Hőse (World Press Freedom Hero) díjat, melyet a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute, IPI) és a Nemzetközi Médiatámogatás (International Media Support, IMS) ítélt oda.
Ez a díj Magyarország független újságíróinak és médiumainak a sajtószabadság és a magyar demokrácia védelmében végzett kiemelkedő munkáját testületileg ismeri el.
A díjátadóra a Gabo Fesztiválon (Festival Gabo) került sor, amely a latin-amerikai térség egyik legfontosabb, újságírással, kultúrával és állampolgári részvétellel foglalkozó találkozója. A fesztivált az a Fundación Gabo szervezi, amelyet Gabriel García Márquez Nobel-díjas író és újságíró alapított 1995-ben az etikus, igényes és innovatív újságírás, valamint történetmesélés támogatására. (A fesztivál egyik közös projektjének részeként arra is felkértek, hogy olvassak fel magyarul egy részletet Gabriel García Márquez Száz év magány című regényéből – megható emlékeztetőként arra, hogy a történetek képesek átlépni az országhatárokat, a nyelveket és a generációkat.)
A magyar független újságírók rendkívül megtisztelő társaságban részesültek ebben az elismerésben. További díjazottak a Fülöp-szigeteki Patricia Evangelista, aki Rodrigo Duterte „drogellenes háborújának” áldozatait, emberi történeteit dokumentálta, valamint a chilei Mónica González, a CIPER tényfeltáró portál alapítója, Latin-Amerika egyik legelismertebb oknyomozó újságírója, aki a Pinochet-rezsim rémtetteinek feltárása miatt egykor még emigrációba is kényszerült.
A beszélgetésen megkérdezték tőlem, hogyan tudott fennmaradni a független magyar újságírás Orbán 16 éve alatt. Azt válaszoltam: a legfontosabb az volt, hogy a magyar független újságírás intézményeket épített, és ezek körül támogató közösségeket hozott létre még egy egyre ellenségesebb környezetben is.
Ha tetszenek az írásaim,
támogasd a munkámat!
A politikai nyomás például arra kényszerítette az újságírókat, hogy saját független szerkesztőségeket, hírportálokat és tényfeltáró műhelyeket alapítsanak. Miközben Orbán Viktor kormánya saját hatalmi érdekei szerint alakította át a hirdetési piacot, közpénzt és kormányközeli tőkét használt fel korábban független médiumok felvásárlására és propagandává alakítására, majd a külföldi támogatások elvágásával próbálta megfojtani a független szerkesztőségeket, az újságírók egyre inkább az olvasók támogatására, előfizetéseire és adományaira támaszkodtak.
Ez az átalakulás hosszú éveket vett igénybe. Egy történelmileg atomizált, konformista és együttműködésre kevéssé hajlamos társadalomban sajnos idő kellett ahhoz, hogy a nyilvánosság kellően nagy része megértse: a független újságírás nem egyszerűen ingyenesen előállítható tartalom. Olyan közintézmény, amelyet az állampolgároknak aktívan fenn kell tartaniuk.
Ez a díj ezért nemcsak az újságíróké, szerkesztőké, fotósoké, jogászoké és a szerkesztőségek munkatársaié. Azoké az olvasóké és támogatóké is, akik életben tartották ezeket a szerkesztőségeket akkor, amikor a hatalom megpróbálta meggyengíteni vagy eltüntetni őket.
Mivel a díj testületileg a magyar független újságíróké, ezért hazautazásom után átadom azt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), hogy ők őrizzék.
A követőimet pedig arra kérném, hogy továbbra is támogassátok a független szerkesztőségek munkáját! És persze nagy köszönet nektek az eddigiekért.
Ha valaki szeretné külön is támogatni a munkámat, a Buymeacoffee platformon ezt megtehetitek, és persze kövessetek be Facebookon is!
Őszíntén gratulálok. Az én életemben (71 év) is először fordul elő, hogy a magyar sajtó teljesen szabad lett! A Magyar Rádióból 1978-ban azért rúgtak ki, mert az akkor betiltott Tiszatáj főszerkesztőjével készítettem egy Szegedről szóló dokumentum-műsorban (csupán) egy tíz perces interjút, amit márciusban átvettek (cenzúráztak), és csak augusztusban adtak le a Kossuth Adón. Közben történt a botrány, és engem ezért kirúgtak. Szóval már fiatalon megtudtam, hogy mit jelent a sajtószabadság. Hálás vagyok mindazért, amit megírt és feltárt az elmúlt években! Üdvözlettel F. Almási Éva
Szabolcs, gratulálok a nemzetközi elismeréshez. 75 évesen már azt gondoltam nem láthatom hazámat szabadon, gúzsba kötött, kirabolt országot hagyok itt hamarosan, semmit nem ért az a küzdelem amit folytattunk hasonló korú honfitársaimmal az ország építésében. A jelenlegi eredmények elérésében elévülhetetlen szerepe van az Önhöz hasonló űjságíróknak. Köszönöm!