Orbán ment, a ruszkik maradtak: NATO elleni provokáció jöhet, de a budapesti orosz kémek is félhetnek

Orbán lelépett, a közép-európai orosz befolyás és kavarás itt maradt. Moszkva a Baltikumban provokálhatja a NATO-t, viszont Budapestről kitilthatják kémkedő diplomatáikat. VSquare-hírlevél, magyarul.

A VSquare visegrádi régiós oknyomozó oldalnak írt angol nyelvű hírlevelemben (a legújabb verzió itt, feliratkozási link itt) mindig igyekszem olyan értesüléseket megosztani, melyek cikkben még nem szerepeltek, kicsit nemzetközibb vonatkozásúak, és persze hírértékűek. Itt a friss adag

Provokáció készülődhet a NATO keleti szárnya ellen még az orosz Duma-választás előtt

Nyugati titkosszolgálatok aggasztó jelzéseket fognak a Kremlből. Oroszország rosszul áll az ukrajnai hadszíntéren, gazdasága egyre nagyobb nyomás alatt van, de ami Putyin számára a legfontosabb: a 2026. szeptember 18–20-i parlamenti választások előtt végzett közvélemény-kutatások nem néznek ki túl jól az Egységes Oroszország párt számára.

Több közép-európai biztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy komoly konfliktus bontakozott ki az elnöki adminisztráció és a szilovikok – a katonai és biztonsági szolgálatok vezetői, illetve szövetségeseik – között. Az egyik nyugati titkosszolgálati információ szerint a szilovikok meggyőzték Putyint: miközben döntő áttörés Ukrajnában nem érhető el, egy újabb, EU-tagállam ellen irányuló kinetikus provokáció felszíthatná az otthoni nacionalista indulatokat, és visszafordíthatná az Egységes Oroszország hanyatlását a felmérésekben.

Egy ilyen provokáció messze túlmutatna a közelmúlt szabotázsakcióin, gyújtogatásain és robbanó csomagjain. Az egyik cél annak bizonyítása lehet, hogy a Trump adminisztráció nem tartja be a NATO 5. cikkelyét – amelynek veszélyére Donald Tusk lengyel miniszterelnök nemrégiben nagyon is egyértelműen figyelmeztetett.

Ez egybecseng azzal, amit az EK Stratégiai Kommunikációs Központ elemzője, Jevgenyij Ljamin egy nemrégiben közzétett jelentésben bemutatott. Az orosz biztonsági establishment – Sojgu, Nariskin, Patrusev, Lavrov és Medvegyev – összehangolt eszkalációs kampányt indított az „Európa agressziót készít elő Oroszország ellen” narratívájával, amelyet konkrét provokációk is kísérnek: fokozott balti légtérsértések, orosz hadihajók által kísért árnyékflotta-tartályhajók, illetve az orosz védelmi minisztérium által közzétett, Ukrajnát ellátó európai dróngyártókat megnevező célpontlista.

A kampány időzítése és koordináltsága arra utal, hogy az orosz biztonsági establishment nyíltan a háború Ukrajna határain túlra való kiterjesztése mellett lobbizik – hiszen Oroszország Ukrajnában nem tudja kivívni a szükséges döntő győzelmet.

Az eszkaláció pedig politikailag hasznos a Kreml számára, érvel elemzésében Ljamin: a belső gyengeséget az „ostromlott vár” mentalitássá alakítja át, igazolja a további fegyverkezést, és – akár korlátozott taktikai siker esetén is – erősíti a szilovikok pozícióját a politikai napirend meghatározása felett vívott harcukban, a polgári frakciók ellenáben. Ljamin következtetése szerint ha egy EU-tagállam elleni korlátozott orosz művelet nem vált ki azonnali egységes NATO-választ, az súlyos csapást mérhet a szövetség hitelességére.

„Forrásaink és Oroszország belső, illetve geopolitikai dinamikáinak elemzése alapján az Ukrajna határain túlra irányuló eszkaláció az orosz elit egyes köreiben az egyik leginkább tárgyalt és előkészített forgatókönyv. Az »eszkaláció pártja« – amely az FSZB politikai-műveleti szárnyához, a keményvonalas biztonsági frakciókhoz, Nyikolaj Patrusevhez és Igor Szecsinhez kapcsolódik – a háború folytatását, a további militarizációt, a diktatúra belső keményedését és Kínával való együttműködést tekinti kulcsfontosságúnak a rezsim túléléséhez” – mondta a VSquare-nek az EK Stratégiai Kommunikációs Központ alapítója, Jegor Kuroptev.

A másik frakciót ő a „szünet pártjának” nevezi – amelyet a nagytőkéhez és Putyin idősebb generációhoz tartozó, KGB-kapcsolatokkal rendelkező köreinek egy részéhez köt. Ők a háborút egyre nagyobb tehertételnek, destabilizáló erőnek tekintik, amely egyre több erőforrást és pénzt von el az üzleti szféra és a civil szektorok rovására. Kuroptev szerint, miközben az Egyesült Államok nyomást gyakorol a NATO-ra és kérdésesnek tűnik Washington elkötelezettsége Európa védelmére, a Kreml most egy ideiglenes mozgásteret lát arra, hogy kényszerítő erővel lépjen fel – még mielőtt Európa védelmi képességének felfejlődése és az esetleges washingtoni politikai változások szűkítik ezt a mozgásteret.

„Egy korlátozott provokáció valamelyik kisebb EU- és NATO-tagállam ellen a Balti-térségben vagy a Suwałki-folyosó körül az orosz közvéleményben felválthatja a háborús fáradtságot egy nagyobb konfliktustól való félelemmel, elnyomhatja a belső feszültségeket, és zsarolási eszközként használható Európával szemben. Ezért az eszkaláció, esetleg egy rövid szünet után, szinte az egyetlen megmaradt eszköze a rezsimnek ahhoz, hogy a jelenlegi formájában fenn tudjon maradni” – érvel Kuroptev.

Ezzel párhuzamosan Putyin és propagandistái azt kommunikálják az orosz közvélemény felé, hogy nem Oroszország, hanem a NATO keresi az újabb konfliktust. „A nyugati média széles körben idézte Putyin kijelentését, miszerint az ukrajnai háború vége már közel van, ám kihagyta annak kontextusát: másnap Putyin elment felkeresni egykori általános iskolai tanárát – mindkét gesztus az Állami Duma-választási kampánynak a megindítását jelzi. Putyin szavai a békére vágyó oroszoknak szóltak, ám a valódi üzenetet gondosan megkomponálta: szeretné, ha véget érne a háború, de »a nyugati globalisták háborút viselnek ellenünk«, ezért a kimenetel nincs teljesen az ő kezében” – magyarázta Václav Malík, volt cseh biztonsági elemző, aki ma a prágai Center for an Informed Society think-tankben dolgozik.

Malík hozzátette, hogy eközben Alexander Lukasenko belarusz diktátor a háborúra való felkészülés jegyében a „célzott mozgósítást” folytatását jelentett be, egy prominens Kreml-kommentátor pedig arra figyelmeztetett, hogy amennyiben Oroszország nem kezdi el csapásokkal sújtani az európai dróngyártó létesítményeket, Ukrajna előbb-utóbb legyőzi. „A mintázat elég következetes: miközben a hazai közönség felé a békéről beszélnek, a Kreml fenntartja azt a narratívát, hogy a Nyugat egzisztenciális fenyegetést jelent Oroszországra, ezért tovább kell készülnie egy szélesebb körű háborúra” – fogalmazott az elemző.

Vége a csendes kitiltásoknak, erőteljes kémelhárítási fellépés jöhet Budapesten

Orbán Viktor kormányzásának tizenhat éve alatt az úgynevezett csendes kiutasítás vált a magyarországi kémelhárítási műveletek védjegyéve. Ha egyáltalán hazaküldtek orosz kémeket – ami amúgy is ritkán fordult elő –, azt mindig titokban tartották, nehogy még jobban felbőszítsék a Kremlt. Ez a gyakorlat várhatóan változni fog Magyar Péter kormányának megalakulásával, amely már be is kérette az orosz nagykövetet a Kárpátalját ért orosz dróntámadás miatt.

Magyar biztonsági és kémelhárítási források szerint azonban a Magyar-kormány hamarosan szélesebb retorziós lehetőségekhez juthat: egy több mint egy tucat azonosított, diplomáciai fedésben működő orosz kémet tartalmazó hosszú listához.

Közvetlenül Ukrajna megtámadása után, 2022 februárjában a magyar kémelhárítás pontosan egy ilyen, a kiutasítandó diplomatákat felsoroló listát adott át az Orbán-kormánynak. Egy kémelhárító forrás szerint azonban a válasz a kitiltási javaslatokra egy határozott „nem” volt – ezzel Magyarország szinte az egyetlen EU- és NATO-tagállam maradt, amely Ukrajna lerohanása után nem tette meg ezeket a lépéseket. Ennek következtében az orosz hírszerző szolgálatok – az SZVR és a GRU – rezidentúrái a Bajza utcai orosz nagykövetségen szinte teljesen érintetlenek maradtak.

Az elmúlt években tudomásom szerint csendes kiutasításokból is mindössze néhányra került sor. Az egyik hazaküldött diplomata Artur Szuskov SZVR hírszerzőtiszt volt, akit 2026. május 4-én utasítottak ki – Szuskovnak a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Magyar Külügyi Intézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem környékén végzett kémtevékenységéről nemrég részletesen is írtam.

A másik csendes kiutasítás – amely most kap először nyilvánosságot – 2024. június 20-án történt, amikor is Andrej Tarakanov harmadtitkárt, diplomáciai fedésében tevékenykedő GRU-tisztet hazaküldték Moszkvába. Tarakanov alig töltött el egy évet Magyarországon – 2023 augusztusában érkezett –, és egy, a tevékenységét ismerő forrás szerint nem is Magyarország, hanem más EU-tagállamok ellen irányuló orosz befolyásolási műveletekben vett részt.

Ez megerősíti azt, amire nemzetbiztonsági szakértők régóta figyelmeztetnek: Budapest a tágabb schengeni térség elleni orosz kémtevékenység egyfajta ugródeszkájává, logisztikai bázisává vált.

Az új Magyar-kormány azonban hamarosan kézhez kapja a diplomáciai fedésben működő orosz hírszerzők frissített listáját, és így hozzáfoghat az EU/NATO védőpajzsán keletkezett kémelhárítási rés befoltozásához – amely rést Orbánék szándékosan hagytak nyitva.

A VSquare angol nyelvű hírlevelének korábbi kiadásait itt találjátok. Ha valaki szeretné külön is támogatni a munkámat, a Buymeacoffee platformon ezt megtehetitek, és persze kövessetek be Facebookon is!