Usakov és a dolláros bőrönd Moszkvából – Színre lép Putyin magyarországi helytartója, 1. rész

Íme az első részlet a készülő könyvemből, amely az orosz titkosszolgálatok magyarországi tevékenységét tárja fel.

Vlagyimir Putyin egy FSZB-vezetőt nevezett ki Magyarország „helytartójának” – miközben egy botrányos moszkvai ingatlaneladás jutaléka bőröndben érkezett haza, pont a 2006-os választási kampány idején. Az oroszok barátságát és anyagi támogatását is élvező szocialistáknak csak hosszú évekkel később esett le, hogy Vjacseszlav Usakov vezérőrnagy a Fideszben is kiépítette kapcsolatait.

Egy hideg téli napon, néhány héttel Vlagyimir Putyin orosz elnök 2006. február 28-i magyarországi látogatása előtt kampánymegbeszélést hívtak össze a Parlament déli szárnyában. A nyilvánosság előtt kevésbé ismert háttéremberek a Magyar Szocialista Párt (MSZP) egyik frakcióirodájában találkoztak, hogy átbeszéljék az országgyűlési választási kampány aktuális teendőit. Bár a február első felében készült közvélemény-kutatások még az Orbán Viktor vezette ellenzéki Fidesz néhány pontos előnyét mutatták, de már érződött a levegőben valamiféle trendforduló.

Még nem értek a végére a heti teendők megbeszélésének, amikor az egyik öltönyös férfi szabadkozva felállt, és azt mondta:

– Ne haragudjatok, ki kell mennem a reptérre, mert érkezik a pénz Moszkvából.

Mivel nem mindenki értette, hogy miféle pénzszállítmányról lehet szó, gyorsan kifejtették a tárgyalás résztvevőinek. Az ott elhangzottak szerint akkori árfolyamon 500-600 millió forint körüli összegnek megfelelő amerikai dollár érkezését várták Oroszországból – készpénzben, táskákba felpakolva egy repülőgépre. A pénz egyfajta jutalék volt a moszkvai magyar Kereskedelmi Kirendeltség (KERKI) épületének eladásáért.

– Ki ment ki a reptérre a pénzért, és hová kerültek azok a táskák? – kérdeztem a kampánymegbeszélés egyik résztvevőjét, az események után két évtizeddel.¹

– Emlékeim szerint az MFB (Magyar Fejlesztési Bank) egyik intézőembere ment ki érte. A pénzt az MSZP 2006-os parlamenti választási kampányának megsegítésére szánták. Az is elhangzott, hogy az oroszok jó partnerek, kezet ráztak az ügyletre. Hogy mi történt valójában a pénzzel, miután azt felvették a reptéren, azt már nem tudom. Ahogy azt sem, hogy más hasonló összegek is érkeztek-e a kampányra.

– Tehát előfordulhatott több hasonló eset is?

– A Moszkvából érkező készpénzekről úgy beszéltek, mint egy régi, kipróbált módszerről. Máshonnan is hallottam, hogy az orosz üzletek így működtek akkoriban. Ha tettünk nekik egy szívességet, táskákban jött vissza a pénz.

– Hogyan lehetséges, hogy ennyire nyíltan beszéltek ilyesmiről egy kampányegyeztetésen?

– Joggal gondolhatták, hogy nem adom tovább senkinek. Valóban nem is tettem. Még Gyurcsány Ferencnek sem szóltam.

– Miért nem?

– Kifejezetten a lelkemre kötötték, hogy a miniszterelnöknek ezt nem mondhatom el. Úgy fogalmaztak: a haza érdeke így kívánja, hogy Gyurcsány erről ne tudjon. Ő valóban gyűlölte az ilyen ügyeket, és pont ezt akarta megváltoztatni az MSZP-ben.

– Akkor miért nem szólt neki mégis?

– Mert erre kértek. Ha Gyurcsány tud róla, szerintem nem hagyja. Legalábbis a többiek így gondolták. Az volt magam számára az erkölcsi felmentés, hogy ha ez kell a győzelemhez, hát akkor ez kell.

– Úgy érti, hogy a Moszkvából érkező készpénz nélkül nem lett volna meg a kampány finanszírozása, ami végső soron Orbán Viktor és a Fidesz legyőzéséhez kellett?

– Igen.

– Ön tényleg elhiszi, hogy Gyurcsány nem tudott róla?

– Máskülönben miért kérték volna, hogy hallgassam el előle?

A moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladásából az évtized egyik legnagyobb korrupciós botránya kerekedett. Hogy ennek a rendkívül furcsa, mélyen áron aluli ingatlaneladásnak mégis mi értelme lehetett magyar szempontból, azt azonban egészen idáig nem lehetett tudni.

A Moszkva központjában, a Krasznaja Presznya utca 3. szám alatt található, több mint 17 ezer négyzetméteres épület a 2000-es évek közepén nagyrészt kihasználatlanul állt, állapota leromlott, felújítása költséges lett volna. Az ingatlan értékét tovább csökkentette, hogy maga az épület a magyar állam tulajdonában volt, az alatta lévő föld azonban orosz kézben maradt. Legalábbis ezekkel az érvekkel indokolta utólag a Gyurcsány-kormány, hogy miért döntött 2005 első felében az eladás mellett.

– A kormány már korábban meghozta a döntést, számomra csupán a végrehajtás maradt – mondta Székely Árpád, akit Gyurcsány Ferenc még 2005 nyarán nevezett ki moszkvai magyar nagykövetnek, és rögtön utasításba is adta neki a KERKI épületének eladását.²

– Mégis motoszkált bennem egy nyugtalanító kétely: mi van, ha nem is az a vevő áll a háttérben, akit hivatalosan megneveztek? – mondta Székely, akiben a gyanút az keltette fel, hogy a vevő egy Diamond Air nevű luxemburgi offshore cég mögé bújt. Kiutazása előtt ezért Székely felkereste Kiss Pétert, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, és megkérte: ha már nagykövetként neki kell aláírnia a szerződést, szeretne tisztán látni, és pontosan beazonosítani a vevőt.

– Péter végighallgatott, majd rövid gondolkozás után azt mondta: rendben, megszervezi a találkozót a vevővel. Jelezte, hogy az orosz állam részéről Vjacseszlav Usakov, az FSZB főigazgató-helyettese lesz a fő kapcsolat, aki ezt a moszkvai egyeztetést is lebonyolítja – idézte fel a volt moszkvai magyar nagykövet. A beszélgetésből rögtön egyértelmű lett Székely számára, hogy Kiss Péter addigra már elég jól ismerhette a KGB utódszervezetének, az FSZB-nek rövidített Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak a főigazgató-helyettesét.

A találkozóra 2005 novemberében Moszkvában, a Lubjanka téren magasodó sárga FSZB-székház – a KGB egykori központja – melletti egyik modernebb FSZB-irodaépületben került sor, Usakov vezérőrnagy saját irodájában. Hiába viselt egyenruha helyett öltönyt, az őszes hajú, enyhén közép-ázsiai arcvonású Usakovról azonnal lerítt, hogy egész életét erőszakszervezetekben töltötte. Katonás tartással, erős kézfogással köszöntötte az újdonsült magyar nagykövetet, ahogy Usakov szintén jelenlévő kollégája, Viktor Ivanovics Komogorov nemzetközi kapcsolattartásért felelős FSZB főigazgató-helyettes is.

Megvolt az oka annak, hogy miért épp ők ketten voltak jelen a találkozón – és ezzel Budapesten nem is feltétlenül lehettek tisztában.

Az 1951-ben született, ekkor az ötvenes évei közepén járó Vjacseszlav Nyikolajevics Usakov 1975-től szolgált a KGB, majd később az FSZB soraiban.³ Fontos szerepet játszott annak az FSZB-s részlegnek az életre hívásában, melynek fő feladata az egykori szovjet tagállamok elleni kémkedés és politikájukba való beavatkozás lett.⁴ Még 1999-ben, Borisz Jelcin elnökségének utolsó évében hozták létre egy titkos elnöki rendelettel a szervezeten belül a speciális hírszerzéssel foglalkozó Operatív Hírszerző Egységet (UKOI). Ennek előkészítésében az FSZB akkori főigazgatójaként Vlagyimir Putyin is tevékenyen részt vett. A részleg nem önálló főosztályként, hanem az Elemzési, Előrejelzési és Stratégiai Tervezési Főosztály (DAPP) keretein belül jött létre – utóbbit pedig Viktor Komogorov vezette.

A konstrukció nem volt véletlen: az UKOI-t kifejezetten azért helyezték a DAPP alá, hogy a szervezet jogilag elkerülje a Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) monopóliumát a külföldi műveletek felett. A Szovjetunió felbomlása után ugyanis a KGB-t szétválasztották: a belbiztonsági és kémelhárítási feladatok az FSZB-nek jutottak, a külföldi hírszerzés pedig az SZVR-nek. Az UKOI felállítása éppen ezt a határvonalat lépte át, és kerülte meg intézményesen.

Közérthetőbben: az FSZB putyini átalakítása az orosz birodalmi ambíciók újraéledését jelezte. Az újonnan létrehozott alegység célja a „közel-külföld”, vagyis orosz szlengben az egykori Szovjetunióhoz tartozó területek – Ukrajna, a Kaukázus, Közép-Ázsia, vagy éppen a balti államok – elleni kémkedés és befolyásolási műveletek felügyelete lett. Hogy a belbiztonsági apparátuson belül is létrejött egy kifejezetten hírszerzési részleg, egyértelműen jelezte: Vlagyimir Putyin elgondolása szerint Oroszországnak a saját belügyeként kell kezelnie mindazt, ami az egykori szovjet birodalomban történik, Grúziától Litvániáig.

Putyin az új alegység operatív irányítására Vjacseszlav Usakovot kérte fel, aki kifejezetten az ő felkérésére jött vissza a nyugdíjból, és került 2000. szeptember 11-től formálisan is az UKOI élére, Komogorov közvetlen beosztottjaként. Az Usakov-Komogorov páros vezette külföldi beavatkozási műveletek és aktív intézkedések – például Abháziában – annyira sikeresnek bizonyultak, hogy részlegeiket 2004-ben még magasabb szintű egységgé szervezték át. Így jött létre az FSZB-n belül az a manapság leginkább csak 5. számú főcsoportként emlegetett részleg, amely a mai napig a közel-külföldi felforgató és befolyásolási műveletekért felel – többek közt az ő feladatuk lett volna előkészíteni a terepet Ukrajna 2022-es lerohanása előtt.

Usakov és Komogorov később szintén előreléptek a ranglétrán, így váltak Vlagyimir Putyin mentorának és bizalmasának, az elnökké váló Putyint az FSZB főigazgatói székében váltó Nyikolaj Patrusevnek a helyetteseivé.

Székely Árpád tehát ennek a két FSZB-s vezetőnek a társaságában találkozhatott a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének leendő vevőjével. Pontosabban a valódi vevő továbbra sem jelent meg személyesen – ő nem más volt, mint Viktor Vekszelberg orosz-izraeli oligarcha –, mivel az maga helyett Renova nevű cégcsoportjának két képviselőjét küldte el. A rövid, alig harminc-negyven perces, barátságos légkörben zajló tárgyaláson Usakov titkárnője kávét szolgált fel, de Székely emlékei szerint talán még egy pohár francia konyak is előkerült.

– Pénzügyek szóba sem kerültek. Sem az ár, sem egyéb anyagi kérdés nem merült fel, hiszen ezekről addigra már a magyar és orosz kormányok megegyeztek – mondta a volt magyar nagykövet, aki határozottan tagadta azt is, hogy ezen a tárgyaláson bármiféle jutalékról, visszacsorgatásról, készpénzes táskákról szó esett volna. – Semmi ilyesmi fel sem merült. Egyébként is, először találkoztunk, ilyen helyzetben pedig ez nem is lett volna életszerű – tette hozzá.

A Gyurcsány-kormány megállapodása értelmében a magyar állam 23 millió 700 ezer dollárt kapott a moszkvai épület eladásáért, csakhogy Vekszelberg cége nem sokkal később 109 millió dollárért – vagyis az eredeti ár majdnem ötszöröséért – passzolta tovább az ingatlant az egyik orosz minisztériumnak.⁵ Az ügyletből óriási botrány lett, az orosz és magyar média – köztük Szabó Andrásnak a régi Origón megjelent oknyomozó sorozata⁶ – rengeteg súlyos szabálytalanságot és korrupciógyanús mozzanatot tárt fel.

A 2010-es kormányváltást követően Székely Árpádot, Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkárt és Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. akkori vezetőjét őrizetbe vették, majd vádat emeltek ellenük – hogy aztán a 2010-es évek derekára végül jogerősen felmentsék őket.

A botrányból a magyar közvéleményt főként az foglalkoztatta, hogyan köthetett a magyar állam ilyen kirívóan rossz üzletet, hiszen az orosz vevő a KERKI épületét dollárban ötszörös áron adta tovább. Kevesebb figyelem jutott arra a részletre, hogy az orosz vevő az épületért többet fizetett, mint amennyit a magyar állam kapott érte. Egy, az üzletre közelről rálátó forrás például a Vedomosztyi című orosz lapnak elárulta: „Vekszelberg az orosz kormány tisztségviselőinek kérésére vállalta a közvetítő szerepét: 2005 decemberében szerződést kötött a magyar féllel, és 2006-ban átutalta a kért összeget, valamivel többet, mint amennyi a magyar sajtóban szerepel”.⁷

A kiszivárgott szerződésekből – amelyeket hivatalosan csak 2008-ban kötöttek meg – kiderül, hogy a magyar kormány forintban számolva körülbelül 4 milliárdot kapott az ingatlanért, miközben azt csak 3,5 milliárdért adta el. A különbözetet egy állítólagos, 2,5 millió dolláros – akkori árfolyamon mintegy 530 millió forintos – előleg és egy 2005-ös szándéknyilatkozat magyarázná. Csakhogy a Gyurcsány-kormány később letagadta, hogy bármilyen előleg megérkezett volna.⁸

Pedig az összeg éppen beleesik abba az 500-600 milliós sávba, amit a 2006 februári parlamenti kampányegyeztetés résztvevője fel tudott idézni a Moszkvából bőröndben érkező pénzek nagyságáról.

Gyurcsány Ferenc számos közeli munkatársa, valamint a 2006-os MSZP-kampány több központi figurája is azt állította: ugyan nem volt tudomásuk a KERKI eladásából visszacsorgatott orosz pénzről, de nem is zárják ki, hogy ez megtörtént. Véleményük szerint a párt pénzügyeit intéző, Gyurcsány ellenlábasainak számító egyes MSZP-s politikusok tudatosan hagyhatták ki őket ezekből az egyeztetésekből. (Gyurcsány Ferencet a készülő könyvem miatt több alkalommal, több csatornán is megkerestem. Egy ponton úgy tűnt, létrejöhet a beszélgetés, ám időközben visszavonult a közélettől, és azóta nem reagált az üzeneteimre.)

– Ha valóban úgy gondolták, hogy ezt Gyurcsány háta mögött kell intézni, akkor feltehetően így is jártak el. Mivel én Ferinek a legszűkebb köréhez tartoztam, nyilván engem sem avathattak be – mondta a volt miniszterelnök egyik közvetlen munkatársa.⁹

– Elképzelhetőnek tartom a dolgot, de abban az időben semmit sem hallottam erről. Csak 2010 után jutott tudomásomra, hogy valóban létezik egy olyan csatorna, amelyen keresztül Oroszországból repülőgépen, bőröndökben érkezik pénz, majd ellenőrzés nélkül jut át a reptéren. Ez azonban már az Orbán-kormány idején történt – tette hozzá.

Egy befolyásos, az MSZP akkori pénzembereivel szoros kapcsolatban álló, kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező vezető azonban határozottan megerősítette: a KERKI eladásából az oroszok valóban pénzt juttattak vissza szocialista köröknek.¹⁰
– Ezek fillérek voltak, főleg a mai összegekhez képest – tette hozzá. Elmondása szerint az MSZP egyik fontos pénzembere ráadásul kifejezetten jó viszonyt ápolt Viktor Vekszelberggel. Ez a szocialista pénzember nem reagált a megkeresésemre.

Korabeli becslések szerint a 2006-os országgyűlési választási kampány során a parlamenti pártok jóval többet költöttek a hivatalosan engedélyezett 386 millió forintnál. A Fidesz mintegy 1,8 milliárd forintot fordított médiamegjelenésekre, míg az MSZP több mint 2 milliárd forintot költött.¹¹ Ha a Moszkvából érkező pénzek valóban az MSZP kampányának bizonyos költségeire mentek el, és még ha azok összege nem is haladta meg az 500-600 millió forintot, a szocialisták becsült kampányköltéseinek még akkor is legalább mintegy 25-30 százalékát tehette ki az orosz finanszírozás.

Utólag lehetetlen megmondani, hogy Gyurcsány Ferenc és az MSZP kevesebb pénzből is le tudta-e volna győzni Orbán Viktort és a Fideszt. A 2006. április 9-i parlamenti választás első fordulójában a két párt szinte fej-fej mellett végzett: az MSZP 43,21, míg a Fidesz 42,03 százalékot szerzett.

Gyurcsányék győzelmének azonban nagyon súlyos ára volt, hiszen Magyarország és Oroszország kapcsolata olyan szorossá vált, mint 1989 óta addig soha. Ennek a kapcsolatnak a menedzselésére pedig az orosz elnök nem mást jelölt ki, mint Vjacseszlav Usakov FSZB-vezérőrnagyot, aki azonnal elkezdte behálózni nem csak a magyar politikai és gazdasági elitet, de később még a magyar kémelhárítást is.

– Ez más országok esetében is pontosan így működött. A Kreml általában kijelöl egy személyt, aki aztán egy-egy országért vagy régióért felel. Szergej Ivanov (egykori KGB-s titkosszolga, majd védelmi miniszter és elnöki kabinetfőnök) például Svédországot és Finnországot kapta meg, mert ő ismerte a legjobban az ottani politikai-gazdasági elitet. Ám ő messze nem járt olyan sikerrel, mint Usakov Magyarországon – magyarázta egy európai uniós ország hírszerzésének egykori vezetője.¹²

Elmondása szerint amikor a Kreml egy egész országot rábíz egyetlen személyre, ő attól fogva mindenért felel, ami azzal az országgal kapcsolatos: a politikától a gazdaságon és a titkosszolgálaton át egészen a szervezett bűnözésig. – Az orosz rendszerben ugyanis ezek a területek egyáltalán nem különülnek el egymástól – tette hozzá.

Némileg más szavakkal, de ugyanezt fogalmazta meg egy kiterjedt orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar üzletember is: – Vjacseszlav Usakov volt az ezredforduló utáni Vorosilov marsall, Moszkva magyarországi területi képviselője. Vagy mint még korábban a cár személye körüli emberek. Usakov mindenhonnan, minden területről megkapta a jelentéseket, ezeket integrálta, és aztán ezek alapján ő adott javaslatot a cárnak a stratégiaalkotásra.¹³ Cár alatt természetesen Vlagyimir Putyint értette.

A Gyurcsány-kormány eközben úgy tekintett Usakovra, mint egy hatékony intézőemberre, aki magyar barátainak nagyon sok mindent el tudott intézni a Kremlben. Legalábbis valami ilyesmit lehet leszűrni azokból az interjúkból és háttérbeszélgetésekből, amelyeket az MSZP-kormány tucatnyi magas rangú tisztviselőjével folytattam az elmúlt években.

– Gyurcsány Ferenc első moszkvai látogatásán, ahova kabinetfőnökként én is elkísértem, Gyurcsány és Putyin kijelölték, hogy kik lesznek a hivatalos kapcsolattartók politikai és gazdasági ügyekben. Ez lettem én a magyar oldalról, orosz oldalról pedig Szergej Prihogyko, aki ekkoriban a Kreml külügyi apparátusát irányította és Putyin külpolitikai főtanácsadója is volt – emlékezett vissza Veres János, aki később pénzügyminiszterként is szolgált a Gyurcsány-kormányban.¹⁴ – Szergej azonban egy igazi világfi volt, aki bejárta Afrikát meg Dél-Amerikát, és Magyarország nem volt neki elég különleges – tette hozzá.

Putyin külpolitikai főtanácsadóját annyira nem érdekelte az unalmas Magyarország, hogy – miközben továbbra is ő maradt a hivatalos kapcsolattartó – jelezte is magyar kollégájának: hamarosan le fogja adni ezt a feladatot valaki másnak.

– Szergej még valamikor 2005-ben közölte velem, hogy nem fog túl gyakran ráérni magyar ügyekkel foglalkozni, és helyette egy bizonyos Usakovot keressek. Személyesen be is mutatta nekem, és azt mondta, hogy Usakov egészen az elnökig el tud érni – idézte fel Veres. Arra a kérdésemre, hogy nem ütközött-e meg azon, hogy egy orosz titkosszolgálati vezetővel kell megbeszélni az orosz-magyar politikai-és gazdasági kapcsolatokat, Veres azt válaszolta: – Mivel nekem Prihogyko őt jelölte ki, nem volt nekem ezzel problémám.

Így vált az FSZB főigazgató-helyettese, a közel-külföld elleni orosz befolyásolási műveletek irányítója a magyar-orosz viszony legfontosabb figurájává, akin keresztül a Gyurcsány-kormány 2005-től kezdve az összes fontosabb kétoldalú ügyet – Putyin-látogatások, Malév-eladás, Déli Áramlat gázvezeték, Mol-részvények stb. – egyeztette.

Csakhogy az orosz titkosszolga olyannyira inkognitóban működött Magyarországon, hogy még Gyurcsány Ferenc kormányának egyes tagjai, sőt a miniszterelnök tanácsadói sem voltak tisztában Usakov tevékenységével és jelenlétével.

Sz. Bíró Zoltán akkori miniszterelnöki tanácsadó szerint a Gyurcsány-Putyin tárgyalásoknak Usakov például sosem volt hivatalosan tagja.¹⁵ Neve és a fotója soha sehol nem jelent meg, és Sz. Bíró maga sem volt tisztában azzal, hogy Usakovnak ennyire fontos szerepe volt. A Gyurcsány-kormány egyik minisztere pedig úgy fogalmazott: egyes tárgyalásokon a háttérben „mintha felismertem volna Usakov sziluettjét”, bizonyos hivatalos megbeszélés végeztével pedig emlékei szerint előfordult, hogy Veres János és Usakov kettesben ott maradtak beszélgetni.¹⁶ Ennek ellenére állítása szerint akkoriban fogalma sem volt arról, hogy Usakov kulcsszerepet játszik a magyar-orosz kapcsolatokban.

Olyan is előfordult, hogy Usakov még Gyurcsány egyik közvetlen munkatársát is szándékosan megtévesztette.¹⁷ – Amikor Putyin 2006. februári budapesti látogatását készítettük elő, felbukkant a semmiből egy magas, ősz hajú, sunyi tekintetű orosz. Borzalmasan taszító ember volt, nyájas, és rettenetesen szolgálatkész. Egészen nyilvánvalóan be akart hálózni mindenféle szívességek felajánlásával. „Egyszer meg kell néznie Moszkvát!” – ilyeneket mondott. Olyan érzés volt, mintha egy polip akarna körbefonni a csápjaival – idézte fel a különös találkozást Gyurcsány akkori munkatársa.

Bár a nevére nem emlékezett, de amikor több fotót is mutattam neki Usakovról, azonnal felismerte az FSZB-s vezérőrnagyot: – Nekem mindvégig fogalmam sem volt, hogy ő az FSZB egyik vezetője! Hiszen nekem ő azt állította, hogy a budapesti orosz nagykövetségen dolgozik...

Nem ez volt Usakov egyetlen trükkje magyar szocialista barátai háta mögött. Veres János és az MSZP-kormányok más vezetői azt is csak jóval később tudták meg, hogy miközben azt hitték, bizalmi viszonyt ápolnak Usakovval, az FSZB főigazgató-helyettese valójában két kapura játszott: idővel felvette a kapcsolatot legfőbb politikai riválisukkal, a Fidesszel is.

Az illusztráció Grok AI segítségével készült.

Ha valaki szeretné támogatni a munkámat, a Buymeacoffee platformon ezt megtehetitek. Hamarosan érkeznek előfizetéses tartalmak is, de a könyvem előzetesei továbbra is ingyenesen elérhetőek lesznek! És persze kövessetek be Facebookon is!

1. Szerzői interjú a 2006-os MSZP-kampányegyeztetések résztvevőjével, 2026 eleje

2. Szerzői interjú Székely Árpád volt moszkvai magyar nagykövettel, 2026 eleje

3. Vjacseszlav Usakov életrajzai az orosz Wikipédián, a Kommerszant és az MGIMO oldalán.
Elérhető: https://ru.wikipedia.org/wiki/Ушаков,_Вячеслав_Николаевич, https://www.kommersant.ru/doc/1590208 és https://defence.mgimo.ru/?q=node/24566

4. Andrei Soldatov: The untold story of how Vladimir Putin created his own foreign intelligence service to shore up his standing in post-Soviet Russia. The Daily Beast, 2021. augusztus 29.
Elérhető: https://www.thedailybeast.com/inside-vladimir-putins-shadowy-army-of-global-spies

5. Kocsis Györgyi: Magyar-orosz ingatlanügy: Rántotta Fabergé módra. Hvg.hu, 2015. november 15.
Elérhető: https://hvg.hu/itthon/201546_magyarorosz_ingatlanbiznisz_rantotta_faberg

6. Szabó András cikksorozata a KERKI eladásáról 2009 szeptemberétől jelent meg az Origón. Elérhető az alábbi kategóriaoldalról: https://www.origo.hu/cimke/moszkvai-kereskedelmi-kepviselet?page=6

7. Hétszeres áron adhatták tovább a moszkvai kereskedelmi irodát, origo.hu, 2011. február 11. Elérhető: https://www.origo.hu/nagyvilag/2011/02/hetszeres-aron-adhattak-tovabb-a-moszkvai-kereskedelmi-irodat

8. A moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladása körüli mizéria. Infostart, 2009. december 8. Elérhető: https://infostart.hu/belfold/2009/12/08/a-moszkvai-kereskedelmi-kirendeltseg-eladasa-koruli-mizeria-320229

9. Szerzői interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közvetlen munkatársával, 2026. április

10. Szerzői interjú egy orosz kapcsolatokkal rendelkező MSZP-közeli vezetővel, 2026. eleje

11. Több mint 2 milliárd forintot költött kampányra az MSZP, Magyar Nemzet, 2006.05.29. Elérhető: https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/05/tobb-mint-2-milliard-forintot-koltott-kampanyra-az-mszp

12. Szerző interjú egy európai uniós ország volt hírszerzési vezetőjével, 2023. ősz

13. Szerzői interjú egy orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar üzletemberrel, 2022. december

14. Szerzői interjú Veres János volt pénzügyminiszterrel, 2023. február

15. Szerzői interjú Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértővel, 2023. január

16. Szerzői interjú a Gyurcsány-kormány egyik volt miniszterével, 2023. január

17. Szerzői interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt munkatársával, 2026. február